a Magam mellett megálmodója és alapítója
Hosszú ideig benne voltam az önismeret és a terápiák körforgásában. Rengeteget foglalkoztam magammal, tanultam, olvastam, képzésekre és tréningekre jártam.
Sok mindent megértettem.
Aztán rájöttem valamire:
attól, hogy értem, miért vagyok ott, ahol vagyok, még nem feltétlenül tudom, hogyan jutok tovább.
Engem egy idő után sokkal jobban kezdett érdekelni egy másik kérdés:
Jó. Értem. De akkor mit csináljak holnaptól másképp?
Mert végül a jelenben kell élni. Felismerni, hol tartok. Elfogadni, hogy most ez van. Eldönteni, mi legyen a következő lépés. És megtenni.
Ez a mondat régóta fontos nekem.
De mi is az az önszeretet? Ki dönti el, hogy mennyire szeretem magam? Hogyan mérjük?
Nem egy újabb definíciót kerestem rá. Engem az kezdett érdekelni, hogy oké, de hogyan néz ki az önszeretet egy hétköznapi kedden? Amikor dönteni kell. Amikor félek. Amikor hibáztam. Amikor pontosan tudom, hogy valamin változtatnom kellene, mégsem teszem.
Mert a felismerés önmagában még nem változtatja meg az életünket.
A felismerés kevés, ha nem követi cselekvés.
Amikor én gyerek voltam, nem volt egyszerű gyereknek lenni.
Nem hibáztatok és nem okolok érte senkit. De nagyon korán fel kellett nőnöm ahhoz, hogy túl lehessen élni bizonyos helyzeteket.
Ami akkor számomra természetes és evidens volt, hiszen ebben szocializálódtam, arra ma felnőttként ránézek, és azt gondolom: ezt egy gyereknek soha nem lett volna szabad átélnie.
Nagyon hamar megtanultam figyelni az emberekre. Észrevenni az apró változásokat. Megérezni, mikor lehet beszélni, mikor kell várni, hogyan lehet valakihez utat találni. Gyorsan felmérni egy helyzetet, alkalmazkodni, megoldást keresni és továbbmenni.
És valószínűleg valahol ott kezdett kialakulni bennem az a makacs kitartás is, ami később az egyik legerősebb tulajdonságommá vált.
Nem gondolom, hogy a nehézségekért hálásnak kell lennünk.
De azt igen, hogy eldönthetjük, mit kezdünk azzal, ami megtörtént velünk.
Én nagyon sok mindent építettem abból, amit az élet eredetileg teherként adott.
Amikor több mint húsz éve elkezdtem hálózatot építeni, fogalmam sem volt róla, milyen iskola lesz belőle.
Nap mint nap emberekkel dolgoztam. Több száz ember életébe láttam bele közelről, több ezer beszélgetés és konzultáció van mögöttem.
Ha elég sok valódi emberrel találkozol, egy idő után elkezded felismerni az ismétlődéseket. Nem azért, mert tudod a jövőt. Hanem mert bizonyos emberi működések újra és újra visszatérnek.
Közben pedig folyamatosan figyeltem saját magamat is.
Mi az, amitől félek? Mi az, amit kerülök? Hol találok magamnak kifogást? Miért halogatok valamit? És mi történik bennem abban a pillanatban, amikor egyszer csak megszületik:
jó, akkor ezt most megcsinálom.
Ma már tudom, hogy közben leginkább az embereket, önmagamat és az életet tanultam.
Közben én is éltem. Voltak sikereim, veszteségeim, jó és rossz döntéseim. Építettem, elvesztettem, újrakezdtem.
Sokszor megkaptam ugyanazt a kérdést:
„Te ezt hogy csinálod? Hogy tudsz mindig felállni, továbbmenni és újraépíteni magad?”
Nem egy kész, hibátlan életből beszélek hozzád.
Arról tudok beszélni, amit megéltem. Arról, ami nekem működött. Arról is, amit elrontottam, és ma már egészen másképp csinálnék.
Nem azért, mert ami nekem működött, annak neked is működnie kell.
Hanem mert talán az én tapasztalatomban lesz egy gondolat, egy felismerés vagy egy következő lépés, amely neked éppen akkor segít.
Ebből nemcsak egy eszköztárat építettem fel, hanem gyakorlatilag az egész életemet.
Az évek során többször hallottam olyanoktól is, akik nem akartak hálózatot építeni:
„Engem az üzlet nem érdekel. De imádom mindazt, amit tőled tanulok.”
Sokáig mindaz, amit átadtam, elsősorban azokhoz jutott el, akik velem dolgoztak.
Aztán egyszer csak arra gondoltam:
miért ne lehetne ez elérhető bárkinek?
Így született meg a Magam mellett.
Mindabból, amit egy egész élet alatt megtapasztaltam, megtanultam, elrontottam, újragondoltam, és ami végül nekem működött.
Tulajdonképpen egy életmű.
Szeretném, ha idővel egy olyan „megoldástárrá” válna, amelyhez bármikor vissza tudsz nyúlni. Amikor valahol elakadsz, amikor keresed a választ, vagy amikor egyszerűen csak szeretnéd végre meglátni, mi legyen a következő lépés.
Olyan dolgokról szeretnék beszélni veled, amiket talán csak a legjobb barátnődnek mondasz el. Vagy még neki sem.
Elmondom, én mit éltem meg. Mi működött nekem. Mi nem működött. Mit csinálnék ma másképp. Te pedig eldöntöd, ebből mi az, amit magaddal viszel.
Nem azért, hogy még többet tudj magadról. Hanem azért, hogy amit már tudsz, azzal végre kezdeni is tudj valamit.
intenzív tapasztalat emberekkel, mentorálással és saját fejlődéssel
közelről megismert emberi történet
személyes beszélgetés, konzultáció és valódi élethelyzet
Mindez azért, hogy ne csak megértsd, miért vagy ott, ahol most vagy, hanem meglásd azt is, hogyan juthatsz el oda, ahol lenni szeretnél.
Hogy tisztábban lásd magad előtt az utat, amin el tudsz indulni, hogy végre valós változás történjen az életedben.
Van mondanivalóm.
Mindabból, amit az életről eddig megtanultam és megéltem.
És most szeretném továbbadni.